Bejelentés


Szentkereszti Andrea oldala Honnan fogom tudni, ha elfogy a láthatatlan tintám?


-> Ingyenes angol tanfolyam <-






Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Szavazás





"Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek."









kezdet, forr, rózsa, csend, pazar, hull.



Ismeretlen, zaklatott remények csendje forrt halk bimbózásában.

…és akkor bomlani kezdett pazar szépsége…

Esőt kért az égtől vagy legalábbis harmatcseppeket, amelyek megigazulván a szirmain a kezdet kezdetén majd egyetleneggyé teszik…

…virágzásról álmodott…

Váratlanul egy metszőolló éles csókja ébresztette fel…

….és akkor egyetleneggyé vált….

A rózsa szirmai között imára kulcsolta a percet, amikor hozzáért a szó…

…szeretlek…

Holnapokba zuhantak az órák.

A csend magához ölelte, és meghatottan egy régi titkot suttogott neki az elmúlásról…

… gyengéden megsimogatta az idő…

…akkor, akár a vércseppek, hullani kezdtek vérvörös szirmai, amelyek magukba zárták a szót ami megérintette akkor…

…akkor amikor egyetleneggyé vált…

…szeretlek…



https://youtu.be/ZHp3M5B-9uw








illékony, rezdül, frekvencia, láng, villan, ígér.



feléd rezdülök új frekvencián, s te újra felém rezdülsz, a múlt dallamán.
csendben ringatózom egy hang bársonyán, átlépek az időn, minden hibán…
szemedben kutatom az igézett percet, vágy villanását, mi köztünk szüntelenül sejlett, az illékony álmot, ha zúg a vér…a lángoló jövőt, mi megígér…


https://youtu.be/O3P5G-8Mfxw







ajtók



…gondolatok az öregedésről…



Még jól emlékszem a fiatalságra, amikor valóság-ízű álmokból csepegett az Élet.
A nyáréjszakák bűvös rezgéseiből megfogalmazhatatlan célok különös hangulatai fonódtak a szívre.
A „minden lehetséges” illúziójának vibrálása hatotta át a levegőt.
Ez az érzés volt maga a fiatalság.

…Aztán csapódni kezdtek az ajtók…
…Egyenként, de könyörtelenül…
…És a „lehetséges” „véglegesre” váltott. ..
Persze a lélek ezt nem hitte el, és halogatása örök csodavárásba kövült.
…Az ész ezen csak higgadtan mosolyogott…
…És a végtelen idő maró fuvallatában aztán csapódni kezdett a többi ajtó is…

…Egyre gyorsabban pörgött a szélkerék…

Elhitt lehetőségeinek tudatában könnyű volt, és talán néha még boldog is.
…Ekkor a „még lehetséges” illúziójába a „még nem késő” utópiája lépett...
…És elhitte a lélek, hogy vannak még ajtók, ki fognak nyílni…
…majd egy régóta sugalmazott, és jól ismert helyre vezetnek, ahol egyetlen gondolattal, öleléssel a porba dől az élet törvényeiből emelt sziklaszilárd kőoltár…
…Akkor hangos robajjal csukódott be a leges-legutolsó ajtó is….
… A szív meghallotta ezt, és lassan, visszavonhatatlanul …

…Öregedni kezdett…


https://youtu.be/qB3AKsBaq2M










holnap


…elengedés…


fáradt ma a hold, s az ég milyen sötét!
egy homályos csillag fényét szórja szét,
végtelen bánatnak szédült mély tüzét…

…éjjel takargatja halovány szívét…
…felzokogó múltnak megfogja kezét…

…felébred az emlék..
…dobja hűs neszét…
…mérhető csendekben…de gyönyörű szép…

…dübörög és oszlik…megdobbanó lárma…
…zakatol az éjben…mély csendekbe zárva…

…fájón nézi a hold, mert hiszi hogy fénylett,
…mikor a fájdalom szívekre égett…

…suttogott az éjnek valami szépet…

…s a bánat helyébe feledés lépett…

…csillámpor az álom,
még a múltba néz…

…szárnysuhogás bűvöl…

...lassan megigéz…

…s esőt sír a hold még, bánat permetet…
…a szívekbe varázsol tűnő perceket…


…megígéri sírva a holnap szebb lehet…


https://youtu.be/4Tr0otuiQuU








Miért nem hiszünk valamiféle magasabb rendű intelligenciában, amit csak az ember birtokolhat mert Isten képmására teremtetett, és a testi funkcionálásnál több és más? Az állat a testi funkcióiban él és gondolkodásmódja is ezek irányítása alatt áll. Nem állítom, hogy nem képes megélni a szeretet és a hűség érzését, magasabb szinteken is akár, mint némelyik ember, de spirituális megtapasztalásokra, gondolatokra kizárólag az ember képes. Gyakran rácsodálkozom a prózai gondolkodásmódra, amely pusztán ösztönlénnyé degradálja az embert, empírikusan sutba dobva mindent ami lelki érték, és ebben a létező valóságban úgy véli a helyes trendhez alkalmazkodva funkcionál, eszik, iszik, alszik, jól érzi magát, mivel a lét terei kizárólag az ő kényelmét, és szórakozását szolgálják. Ezeknek kitágítása minden elképzelésük szerint a sorsfeladatuk. A test mindent elsöprő kultusza árad. Mit együnk, mit igyunk, mit kenjünk magunkra hogy fiatalok és szépek maradjunk, mitől lesz ragyogó az otthonunk, gyönyörű a ruhánk, milyen hitelt vegyünk fel nyaralásra, karácsonyra, és egyéb hedonista vágyainkra, amely a testi jólétünket szolgálja. Pénzkérdés. De többek vagyunk, és többek lehetünk ennél. A testben megnyilvánuló funkciókon túl. Emberek. Test, lélek és szellem. Van még kettő az egészhez. Szól valami erről? Pénzkérdés?




ikerláng



úgy akarod!

még maradnál,
eltéphetetlen
szép aranyszál,
szívet rázó gondolat…

…sír a vérben… ha nincs szavad…

a sejtben fájva felragyog,
életre kelt csillagok…
…a titkos csend…
…gondolat…

…hogy fénnyel olthatod csak szomjadat…

mindig magasabban,
és egyre fent…
…lázban ölelni ami szent…

széthullani lassan,
a fénnyel összeérni,
egyetlenné válni…

…s újra visszatérni…



https://youtu.be/5JBtnNqyLYs







a létezés álma



…mátrix…



napba hunyorít a létezés álma,
halálból gördülve sikolt fel a mába,
felvibráló lángja az égig ér,
illúzió csöppen…

…nem ígér…

…s a végtelen fényből élet szakad…

ólomsúlyú árnyék a húsba tapad,
sárba taszítja a rosszul elhitt mérték,
lélekbe csapódik az elhangolt érték…
..és felzsong a vérben…
….rozsda, ha sír az ér…
…felzokog a lélek, s a fénybe visszatér…
…univerzum suttog, titkos kódok tépnek…
…lelkek találkoznak…
…s mindörökre szépek…



…szépek…


https://youtu.be/JhCEXRgbc_M






csak így lehet



elfáradt szerelmünk papírdobozában szilánkos hangon csörög a fény…

…a fény…

szerelmet játszottunk akkor te meg én.

te meg én…

szó becézett reggel…de most a szó kevés…

…most a szó kevés…

…halálos varázslat…elnémult reszketés…

hitet rabló árnyék…

…több ez mint büntetés…

…több ez mint büntetés…

szerelmet játszottunk, elhittük így lehet

álomnak láttuk igaz a kék eget?

papírra írtuk akkor a végzetet

együtt álmodtunk…

… elég a képzelet?...

…és senki sem tudta a főnix él…

vad haldoklásból…még visszatér…

…csendünkbe rajzolja az életet…

…mert így lehet…

…mert csak így lehet…


https://youtu.be/Q8aOvYO-Wvs


















régóta nem szeretsz

az idő lassan formáz

eltűnök örökre

az igazság forráz.

te is tudod régen, a gyengeség az erőm

soha nem feledhetsz, az évekbe tűnőn

sodor a víz… s elvisz… a távoli messzeség…

…mit tennél ha kis időnk lenne még?...

csak szépet kívánok, áldott legyen lépted…

…áldottak a napok, áldott egész élted…

...hiszem hogy nélkülem egy napon szép lehet…

…ég veled…












ha papírból volna az éjszaka, szétszaggatnám, hogy a csillagok fénye érje az arcodat.

ha papírból volna az éjszaka, rajzolhatnék rá neked gyönyörű álmokat.

ha papírból volna az éjszaka, becsomagolhatnám a szerelmemet,

színes szalagot kötnék rá, tudod azt a csillogót, és átnyújthatnám neked.

te meg úgy tehetnél, mintha igazán örülnél…

ha papírból volna az éjszaka, ráírhatnám hogy a tied minden érzés, amiből vers született...

ha papírból volna az éjszaka, ráírhatnám az álmaimat, és te is ráírhatnád az álmaidat...

összegyűrhetném...

és tudod olyan zizegő papírhangon törne össze benne minden gondolat…

…messzire hajítanám…

…és nem gondolnék többé rád…

ha papírból volna az éjszaka, ráírhatnám hogy…

…mennyire szeretlek…








ha igazán szeretsz kivárod amíg lélegzetemből ártatlan önmagad újra klónozod…

…a lélek vitorláit lassan eloldozod…

s hagyod szilárdul a sejtjeidbe foganni a kis molekulát ami társammá formáz…

…még a vak éjen át bolyong, de megérzed mélyen ős-szavát…

…s szerelem szórja szerte szét…

…a végtelen idő halk neszét…

…zendülnek kihunyt dallamok…

…ihletett örök alkonyok…

…amikor két szív dobog…

…amikor lelkedre olvadok…

…amikor a dal én vagyok…














Ha a szíveden végigcsorognának a könnyeim, nyomában mély barázdák támadnának, és belehullhatnának akár az apró magok, az érzéseim.

És akkor a forró széltől borzolt hallgatásunkban szárba szökkenhetne egy új élet.

A kis csendekben vajúdva, fájdalmasan és ellentmondást nem tűrően felüthetné a fejét az el nem mondható szerelem.

Kis búzavirág.

Ami égbe rikító létezésével, a búzamezők boldog hullámzásába varázsolja…

…itt voltál…

Hiányzol.









Már megint a dakoták



Mi lenne ha népszavazást kezdeményeznénk?
Valami ilyesformán:
Akarja-e Ön, hogy a nép által választott képviselőink döntéseikkel a nép javára járjanak el?
Hát persze.
Mi hiszünk még a mesében és a közmondások örökérvényű bölcsességeiben mint pl, „nem kényszer a disznótor”…
…bizonyos nézőpontból.
…de kérdezzük már meg erről a disznót is! Végül is ha szakad az eső, a földigiliszták szempontjából kitűnő idő van.
Bontsuk ki az igazság részleteit!
Első lépésben pl fordítsunk dakotából magyarra, hiszen véleményem szerint a probléma gyökere itt keresendő.
A magyar közmondások bűvkörében mi még elhisszük hogy…
… „az ígéret szép szó…..”
…és most valahogy így…
„ jobb ma egy praliné mint holnap két proliné…”
Végül is … :)
Persze megfontolandó bölcsességek is akadnak , pl. a 90-es években még annyira
jól hangzó dakota közmondás, miszerint…
„A bizalom gyalogosan érkezik, de lóháton vágtat el.”…
…na igen…
…és ami maradt…
”akkor bíráld a krokodilt, ha már átúsztál a folyón…”
Nos.
Szerintem.
A földrajztanítás megszűntetése által Anglia a fiataljaink számára még megtalálható marad.
…Annak, hogy elszívjuk a békepipát még semmi köze nincsen a trafikokhoz.
Ja, és a „ Bárányok hallgatnak” az egy filmcím.






Eszköztelen



Nem érdekel, hogy ki vagy, azt sem tudom pontosan, én ki vagyok.
Semmi más nem számít, csak te meg én.
Szerepek nélkül.
Nincstelenül, a szerelem kincseivel.
A vers is csak szó, és mint ilyen, nem sokat ér.
Önmagáért szép.
Virágcsokor.
De azt hiszem most nem virágot szeretnék érzés helyett.
Az igazi szerelem eszköztelen.
Egyszerűen csak van.
Önmagáért.
Mint a vers.
Ott lüktet egy furcsa dimenzióban, egy életen át érzékeljük a létezését, mégsem lépünk be ezer apró ok miatt sohasem.
Nincs ott semmi más csak a szerelem.
Szerelemtől vibrál a levegő egészen addig, amíg ránk szakad az ég.
Apokalipszis.
Mersz velem jönni?




para-normális


Elvitathatatlanul léteznek jelenségek amelyek pontos okát a tudománynak mindmáig nem sikerült tisztáznia.
A nem általános, megszokottól eltérő jelenségek megítélése mindig történelem- és korfüggő, pl. az ókorban paranormális jelenségnek számított egy teljes napfogyatkozás, amelynek okát ma már jól ismerjük.
Mégis az ősi misztikus képzetek iránti igény valamiféle időtlen öröklétben burjánzik a pszichében, és a csodavárás hajlama napjainkban egyre nő.
Ebből egyenesen következik, hogy a természeti jelenségek megítélése az ember szubjektív szemléleti formája, amely közel sem azonos az univerzum működésével.
Az ember korlátolt viszonyrendszere nem igazodik tökéletesen az univerzum határtalan kozmikus és mikroszkopikus tartományaihoz.
Amennyiben a normálisként aposztrofált jelenség a szokványostól eltérő viszonyokat mutat, abnormálisnak, „paranormális” jelenségnek mondjuk, pedig valójában a mi normálisnak nevezett tér-idő egyensúlyunk az, ami bizonytalan lábakon áll, viszonyrendszerünk, látásmódunk szubjektív.
Bár a mikroszkóp feltalálásával érzékszervein keresztül is bepillantást nyerhettünk a valóság eddig rejtett tér-dimenzióiba.
Magyarul, ha egy jelenség a normálistól eltérő, és a tudomány jelenlegi állása szerint még meg nem magyarázott, még nem feltétlenül nevezhető abnormálisnak, azon egyszerű okból, hogy ritka, vagy éppenséggel nem szokványos. Valójában elképzelhető, hogy teljesen természetes jelenségről van szó, amelyet még nem képes a tudat átfogni.
Ezért valójában ha paranormális jelenségről beszélünk, valójában annyit mondunk, a szokványostól eltérő.
Sokkal érdekesebbek, talán a pszichológiával is átfedést mutató, az emberi tudat által produkált „parajelenségek” ilyen pl. a telepátia, távérzékelés,prekogníció (előérzet), távolbalátás (clairvoyance), pszichokinézis (tárgyak mozgatása) egészen a spontán öngyulladásig.
Az emberi Tudat sajátos tudati minőségében az univerzum szülötte, így közel nem azonos testi, érzékszerveken mérhető megtapasztalásaival.
A Tudat nem ér véget a világegyetem kicsiny spektrumánál, amelyet érzékszerveinken át történő észleléseink tudatnak vele, bár a figyelmét minduntalan erre kívánjuk terelni.
A testi érzékelés apró szigetén időzünk, szemben a végtelen univerzummal, és az öt érzékszerv megtapasztalásának csőlátásával kívánjuk a valóság teljes megismerését.
Addig is el kell fogadnunk ismeretlen jelenségek léteznek, és az általunk alkotott tér-idő szemléletben létezni is fognak, bár a megértésükre irányuló törekvések feltehetőleg közelebb hoznak majd a megértésükhöz.





forrás: (ez az írás nem jöhetett volna létre, ha nincs az anyukám és az apukám. ja és külön köszönettel tartozom az internetszolgáltatónak) így megfelel? :)









Mesebeli magány



H. Christian Andersen (Odense, Dánia, 1805. április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) ,




Úgy tartja a mondás, álmodozás az élet megrontója. De valóban így van ez? A boldogtalanság, és magány kompenzálására megteremtett vágy- manifesztáció, amely egy napon fájdalmas sóvárgássá dermed a szívben, ok-okozati összefüggésben állhat-e azon kiváló táptalaj létrejöttével, amelyen virágba borult a legnagyobb meseköltő-géniusz Hans Christian Andersen egyedülálló tehetsége?
Kedvezőtlen külső adottságai minden bizonnyal hatottak a személyisége kialakulására, ám a csúnyaságból adódó félénkség, és leküzdhetetlen magány önmagában nem lettek volna elegendőek géniuszának kifejlődésében, hiszen Benedek Elek pl. határozottan fess férfi volt.
Mégis ki merem jelenteni hogy Andersen tehetsége kedvező körülmények között nem bontakozhatott volna ki, vagy esetleg a műkedvelő irodalmár szintjén megreked, hiszen a kisebbrendűségi érzések, az emberi lét hibáit kiigazító álmodozásba torkollottak, így fantáziagerjesztő hatásuk elvitathatatlan. Egy zseninek pedig kétségtelenül a pokolra kell mennie, hogy a lét kínjai előcsiholják a személyiségében rejlő kimagasló értékeket.
A tehetségre vonatkozóan általánosítható paraméterek nincsenek, ahogyan Kosztolányi is fogalmazott.



„Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több, és most sem él,
s mint fán se nő két egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló…,
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát ujólag megteremtse.”


A külső adottságok, környezeti hatások egymástól gyökeresen eltérő vagy éppenséggel ellentétes eredményeket is hozhatnak. (pl azért nem foglalkozik a gyerekével, mert vele sem foglalkoztak gyerekkorában, vagy éppen ennek bánatából okulva ezért foglalkozik valaki az utódjával.)
Kijelenthető tehát, hogy a meseköltő túlérzékenysége, személyiségjegyei, külső körülményei nagy szerepet játszottak a „mesés siker” hátterében, de elsődleges tényezőként kell kiemelnünk Andersen veleszületett adottságait, tehetségét.
A többi tényező fontos „katalizátorként” gerjesztette annak a különleges mesevilágának kialakulását, amely később a meseírók fejedelmévé emelte a szerzőt.
De a mesék törvényei a meseköltők királyának nevezett Andersen életére nem vonatkoztak. Bár életrajzában így emlékezik meg életéről:
„Szép mese az én életem, gazdag és boldog mese. Ha ifjú koromban, amikor szegényen és egyszál-magam nekivágtam a világnak, egy mindenható tündérrel találkozom, s az így szólít meg: „Válassz utat és célt, képességeidnek és értelmednek megfelelően, s ahogy ezt az evilági bölcsesség megkívánja, én őrizlek és vezetlek azon az úton” – ha így szólt volna hozzám az a tündér, akkor sem élhettem volna boldogabban és jobban.”
Furcsa, szépnek nem igazán nevezhető, esetlen, marionettszerű kisfiú volt. Szembeszökő csúnyasága kóros túlérzékenységgel párosult, ami szinte elviselhetetlenné tette a gyerekkorát.
Magányossága már a gyerektársaságba való beilleszkedési képtelenségben meggyökerezett, szobája félhomályában bábokkal vette körül magát, és már 7-8 éves korában meglepően fantáziadús történetekkel lepte meg édesapját.
A megálmodott mesevilág nyújtotta a kisfiúnak a gyermekkor különös világát, ahová felnőttként is gyakran menekült.
Beteges irtózása mindennemű társadalmi kapcsolattól, vélt csúfsága olyan fokú szorongással töltötte el, hogy ez megakadályozta mindenkori házassági terveit.
Bár többször is táplált plátói érzelmeket, utoljára a híres svéd énekesnő, Jenny Lind iránt, aki számos versének volt az ihletője.
Szerelmei folyamatosan beteljesületlenek maradtak. Egyes források szerint szexuális kapcsolata sem volt soha.
Beteges túlérzékenysége számos pszichés betegségnek képezhette alapját, ez lehetett az okozója legendás hipochonderségének is.
Andersen neuraszténiája egy utánozhatatlan, és csodálatos mesevilágot hozott létre, ahol az álmok átvették a szerepét az olykor nagyon is komor valódi életnek.
A kedvezőtlen körülmények, a boldogtalanság, mintegy megágyaztak egy egyedülálló tehetség kibontakozásának.
Mesevilága szerencsésen találkozott egy jelentős társadalmi igénnyel , így 1843 karácsonyára csodálatos mesegyűjteménnyel lepte meg Dániát.
És feltartózhatatlanul kezdetét vette egy kiemelkedő irodalmi karrier, amelynek sugárzó fényei a napjainkig meghatározóak.
És a rút kiskacsából gyönyörű hattyú lett…,






forrás: dr. Czeizel Endre :Az orvos-genetikus szemével





Árnyalatok



(Polihisztorok alkonya)

Mi magyarok az elért tudományos eredményeink tükrében okkal feltételezhetjük hogy nemzetünk kiemelkedő értelmi kvalitásokkal rendelkezik. Ezzel szemben áll a roppant lehangoló tény, miszerint Magyarországon minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta. Ez nagyjából annyit jelent hogy, írni, olvasni tud ugyan, de nem tud hosszabb hivatalos leveleket értelmezni, netán megírni, számítógépet használni, autót vezetni, nem beszél idegen nyelvet, stb. De ami a legaggasztóbb, nem tud igazán fontos prioritásokat megfogalmazni a mindennapi gazdálkodásában. Személyes meggyőződésem, hogy ez az öngerjesztő folyamat megállíthatatlan sebességgel sodorja a szakadék felé azt a társadalmi réteget, aki ebbe a negyedbe, ötödbe sorolható. Mert végül is ésszel él az ember, és meglátásom szerint az esetek többségében az egyéni ellehetetlenülések hátterében elhibázott, vagy nem jól átgondolt döntések állnak, amelyek végkifejlete előre sejthető, vagy tudható lett volna. Itt természetesen nem kérdőjelezem meg az előre nem látható tényezőket. A teljesség igénye nélkül kívánom a tudást, illetve annak árnylatait megfogalmazni. Bár a műveltség, és a logikus gondolkodás egymásnak nem feltételei, mégis ok-okozati összefüggés fedezhető fel az „életképes” gondolkodásmód, és a műveltség között. Lássuk a tudás, az ismeret, és a bölcsesség közötti lényegi különbségeket. A tudás nem több a puszta kíváncsiság kielégítésénél, egyfajta kapott szerzemény, olyan ismeret, amely meggyökerezik a személyiségben, a részévé válik, és az idő haladtával jó esetben ismeretekkel bővül, és fejlődésnek indul. Bár a tudás, az ismeret, és a bölcsesség szoros kapcsolatban állnak, és egymáshoz dimenzionálisan kapcsolódnak, mégis más-más szintű fogalmakról beszélünk. Az ismeret a kapott tudáson túl a téma mélyebb feltárásán keresztül megszerzett ismeretanyag. A tudás ezen megszerzett ismeretek rendezésére alkalmas képesség. A bölcsesség , a vágyak kordában tartásán (hatalomvágy, kapzsiság, pénzéhség, stb.) alapuló folyamat eredménye, amely mélyreható, és széleskörű ismeretek birtokában kiegészül az idővel egyre érettebbé, és „ego-mentesebbé” váló személyiséggel. A bölcsesség létrejötte megköveteli az idővel együtt járó személyiségfejlődést. A puszta kíváncsiság, és tudásszomj kielégítésén túl, az évekig tartó tanulás, a munka, az elmélyített ismeretek minél széleskörűbb megszerzése tűnik esetünkben a legmagasabbrendűbb kívánatos célnak. De az igazán elmélyült ismeretek inspirálják az elmét, és a megszerzett ismeretek továbbgondolására késztetik, feltárják az intuíció lenyűgöző kapuit, teret adva a lélek örök tökéletességre törekvésének. Magyarán utat nyitnak az elme új dimenzióinak, ahol páratlan felfedezések születhetnek. És itt eljutottunk egészen a zsenialitásig. Az ismeretet, a tudást mindenfajta árnyalás nélkül a köznyelv információnak nevezi, amihez önkéntelenül a számítógépet asszociálja az ember. Ebben az aspektusában az elme valamiféle tartálynak tűnik, amelybe az érzékelés tölcsérén keresztül információkat töltenek. Ez a gondolat, kimondhatjuk, hogy teljes mértékben nélkülözi az ismeretszerzés romantikáját. Mára nagy általánosságban az általános műveltség a helyesírás, és a négy alapvető művelet hozzávetőleges ismeretére korlátozódott, de idővel ezek is szükségszerűségüket vesztik, és gépek veszik át a szerepüket. Persze nem azt kívánom állítani, hogy a fentiek elegendőek, mint az általános műveltség kritériumai, csupán társadalmilag elfogadott közös feltételek a mindennapi életben való eligazodáshoz. A humán kultúra, a társadalomtudományok, a technika, a természettudományok (stb) robbanásszerű fejlődése, folyamatosan bővülő tárházát kínálják a tudnivalóknak, és polihisztor legyen a javából, aki mindezt naprakészen követni tudja, és mindenben egyformán tájékozott. Olykor televíziós vetélkedők kapcsán tűnnek fel emberek, akik jóval többet tudnak, mint amennyit „tudni illik”, ők a bizonyságai az emberi elme kimeríthetetlen képességeinek, amely érdeklődésben, és tudásszomjban gyökerezve bámulatos hajtásokra képes. Kétségtelen tény, hogy a legújabb kor ismeretanyaga rendkívül széles, differenciálódott és specializálódott, nincs az az arisztotelészi koponya, amelyben ez a hihetetlen mennyiségű információ elférne. A szakosodás talán megoldást kínál a felvetésre, de a társadalmilag „elvárt közös tudás” problémakörére nem. Tudás, ismeret. Mégis, mennyi amit „tudni illik”? Furcsamódon a tudásnak nincsen semmiféle mértékegysége, bár az elme intuitív megnyilvánulásai számos esetben szembeszökőek. Nem lehet mérni a tudást, szakértelmet pl intelligenciahányadossal, és „Arisztotelész-skála” sem létezik még. Addig is be kell hogy érjük a közhellyel, miszerint aki tud az tud:)







Európa romantikája



Kétségtelenül európaiak vagyunk. Földrajzilag egyértelműen, de vannak az „európaiságnak” ennél valamivel tágabb kritériumai is.

Nem feltétlenül európai, aki lakhelye szerint Európában él. „ Fehérek közt egy európai” mondta József Attila Thomas Mannra. De mi is az „európaiság”? Talán három szóban meg lehet röviden fogalmazni. Civilizáció, kultúra és demokrácia.

A többi magasztos jelző csak ezeknek a hozadékai. De valójában pontos recept nincsen. Szembetűnő így is, hogy vannak még elmaradásaink.

Persze mondhatnánk, hogy mindez pénzkérdés. Egyéni álláspontom, hogy az irigység, kapzsiság, földhözragadtság a periférián tengődő lélek torzulásai.

De nem feltétlenül van így, hiszen voltunk már ennél szegényebbek is, mégis civilizáció terén lényegesen jobban álltunk.

Az „európaiságot” a XVlll. században a francia felvilágosodás jelentette. Az általában nem kerül említésre, hogy ez egy kicsinyke csoportra korlátozódott, XV. Lajos Franciaországa akkoriban abszolutisztikus monarchia volt, a felvilágosodás jelei nélkül a társadalomban.

Az „európaiságnak” nevezett, megfoghatatlan szó csak úgy lett, kialakult Európában, és különleges, áhított légkörré vált, akár a friss és szabadságillatú levegő, amit a földrészen születettek, vagy az oda vágyakozók szerettek volna belélegezni.

Időközben nálunk Csokonai, Kazinczy, Berzsenyi, és Kölcsey formálta a magyarság „európaiságát”.

A kultúra kérdéskörére így vajmi kevés mentségünk lehet az, hogy a félig ázsiai, félig pogány magyarság túl későn érkezett, felzárkózása lassú még, de jól felfedezhető.

Ez sem igaz. Kétségtelenül volt idő, amikor a fejlődés látható volt, és egyértelműen közelítettünk Európához.

Nem vitatható el ez az érdem a reformkortól, és ezen belül a magyar arisztokráciától. Itt nem a népnyúzó földesurakra gondolok, hanem a Wesselényikre, Széchenyikre , azokra a létjobbító magyarokra, akikre a teljesség igénye nélkül, méltán emlékezünk, mint valódi európaiakra.

Érdekesnek tartom, hogy a technika és a tudomány rohamszerű fejlődésének a korában (amihez mi magyarok is nagy mértékben hozzájárultunk), nem csak megtorpanás, de jelentős visszafordulás tapasztalható hazánkban.

Na, és a demokrácia. Pontos megfogalmazásait többnyire választási kampányok kortesbeszédeiben hallhatjuk. Szabadság, jogegyenlőség, felnőtthöz méltó informálás, klikkrendszer, és a szegénység felszámolása, stb.

De egyszerűbben is lehet fogalmazni. Négy szóban. Emberség. Egyenlőség. Tisztesség. Népuralom.

Népuralom? Hiszen ez már a definíció szintjén meg is valósult nálunk. Mivel a nép maga közül választja ki az arra érdemes vezetőt, akik megvalósítják a nép akaratát.

Persze, ott van még az emberség, egyenlőség, tisztesség kritériuma is. Nos, így már egészen másképpen hangzik a magyar demokrácia akusztikája.

Egy demokráciában a nép dönt a sorsa felől, és ezekbe bele is szólhat. De mégsem, mert választott vezetői majd képviselik az ő jól felfogott érdekeit.

Népuralom. Ha boncolgatjuk a szót, hamar kitűnik, hogy ez is utópia. Mert ugyan kin uralkodik a démosz? Saját magán, illetve egy hallgatólagosan megkötött társadalmi szerződéssel a maga élére emeli a vezetőit, kvázi megbízza őket a „népuralom magasztos feladatával”.

Ez talán kis közösségekben még meg is valósítható. De egy ország teljes lakossága nem túl gyakran van azonos véleményen.

Akkor mégis miért kell nekünk a demokrácia?

Ha már teljes mértékben nem is valósulhat meg, mint célkitűzés a legoptimálisabb elképzelés. Az egyén sokkal kevésbé lesz kiszolgáltatott benne, mint pl. egy diktatúrákban.

A „demokratikus” szó pedig nem népuralmat jelent, hanem számos jogot, pl. jogot a titkos választásokhoz, a törvény előtti egyenlőséghez, a gondolat- és sajtószabadsághoz, az információhoz való jogot kül- és belügyekben, stb.

Így a demokratikus működés több mint kívánatos cél az „európaiság” felé vezető úton.

És joggal feltehetjük a kérdést, vajon mi az „európaiság” felé haladunk? Megy ez nekünk? És ha nem, miért nem?

Messze van még tőlünk a kultúra bölcsője, a keresztény Európa?

A szakállas vicc jut róla eszembe. Most már elég messze van.









Az Önálló Élet mozgalom története


Három évtized telt el az Önálló Élet mozgalom létrejötte és a Sandard Rules –A fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének alapvető szabályai című ENSZ dokumentum megszületése között. Ez idő alatt az Önálló Élet eszménye tömegeket hódított meg világszerte. Bár néha keserves küzdelmekkel tarkított 30 évet hagyott maga mögött Amerika, mint az Önálló Élet Mozgalom bölcsője, méltán büszke lehet erre a harca, hiszen a világ számos pontján működnek Önálló Élet Központok és végzik kiemelkedően eredményes tevékenységüket. Több név is beírta magát az Önálló Élet Mozgalmak történelmébe, de az elsők között kell megemlítenünk Mary Switzerét, aki 1934-ben a Közegészségügyi Szolgálatnál, majd a ll. világháború alatt az egészségügyben, és a szociális gondozásban szerzett szakmai tapasztalatot. Később 1950-ben megválasztották a szakmai rehabilitációs Hivatal (OVR) igazgatójává. Mary igazságtalannak tartotta a bevett szokást, miszerint a rehabilitációs programban csak enyhébben sérültek vehettek részt. Egyedülálló tervvel állt elő, ami 250 ezerre emelte a rehabilitálandó polgárok számát. Switzer álláspontja jól felfedezhető az 1954-es Rehabilitációs törvényben, amely megteremtette az anyagi fedezetét a kutatásoknak, közvetlen szolgáltatásoknak, és bevonta a programba a korábban „rehabilitációra alkalmatlan” súlyosabb esetek körét is. 1967-ben Switzert kormánybiztossá nevezték ki, később, 1970-ben már ő volt a legmagasabb rangú nő a szövetségi kormányban. Élete végéig tanította a társadalomnak, hogy erkölcsi felelőssége, de kötelessége is egyben, hogy mindenki számára elérhető lehetőségeket biztosítson. A másik név, amely bevonul az Önálló Élet Mozgalmak történelmébe Gini Laurie-é volt, aki személyes érintettségéből adódóan is szívügyének tekintette a fogyatékos ügyet. 1949-ben tömeges poliójárvány ütötte fel a fejét. Gini a Vöröskereszt felhívására önkéntesnek jelentkezett vastüdővel élő betegek gondozására. Az erre specializálódott intézményekben történő gondozás, akkoriban napi 37 dollárba került, ezzel szemben, ha otthoni körülmények között ápolták, napi 10 dollárért kaphatott a fogyatékos ember segítőt, és fenntarthatott magának lélegeztető gépet. A szembetűnő költséghatékonyság jelentette a későbbiekben az Önálló Élet Mozgalom alapeszméjét. Gini meggyőződésévé vált, hogy a fogyatékos embernek elsősorban két dologra van szüksége, segítő emberekre, és információra. Egy hírlevelet indított útjára, ez volt az elődje a későbbi a “Rehabilitation Gazette" című országos rehabilitációs lapnak, amelynek egyik első előfizetője az Önálló Élet Mozgalom szülőatyjának nevezett polgárjogi aktivista egy Ed Roberts nevű diák volt. Edward Werne Roberts 1939-1995 a fogyatékossági jogi mozgalmak úttörője. Tizennégy évesen polióval fertőződik, és a járványos gyermekbénulás egyik áldozata. Nyaktól lefelé lebénult, és az éjszakai alváshoz vastüdőt kellett igénybe vennie. Ed a saját bőrén tapasztalta meg azt a számos diszkriminációt, amit egyetemi évei alatt elszenvedett. Erősödött benne az a késztetés, hogy fogyatékos diáktársaival együtt, ugyanolyan körülmények között éljenek, mint a többi diák. Pályázatot nyújtottak be „Fogyatékos Diákok Programja” címmel a szövetségi pénzalaphoz, és 1970-ben és Berkeleyben a „forradalom” elkezdődött. Elméletük igen rendhagyónak számított, háttérbe szorította az akkoriban uralkodó orvosi szemléletet, és a fogyasztói társadalom egyenértékű jogokkal rendelkező tagjának tekintette a fogyatékos embert, így őket is azonos értékű jogok illetik meg. Álláspontjuk szerint a fogyatékos ember egészségi állapota, független az állampolgári jogaiktól, így a diszkrimináció bármilyen formája indokolatlan, és jogellenes. Programirodájukat valósággal bombázták a szegregációt valamilyen formában elszenvedők. Az esélyegyenlőségért folytatott harcok, akár a hullámverések terjedtek, és hamarosan átlépték Berkeley határait. A keleti partokon kibontakozott mozgalmának élére egy szintén érintett, karizmatikus személyiség állt, Judy Heumann. 1973-ban Ed Roberts meghívására csatlakozott az Önálló Élet Központ vezetőségéhez. Az Önálló Élet Mozgalom lassacskán akkora erővé vált, amellyel a politikának is számolni kellett. 1972-ben a fogyatékosok körében örömmel üdvözölt, rehabilitációról szóló törvényjavaslatot fogadott el a kongresszus, Nixon azonban ezt megvétózta. Özönlöttek a haragos levelek, és tüntetések egész sora alakult ki. Végül hatálytalanította a Kongresszus Nixon vétóját, és 1973. szeptember 23.-án életbe lépett Amerikában a rehabilitációs törvény. Számos sikeres és eredményes küzdelem után az Önálló Élet Központok mind számban, mind erőben növekedésnek indultak. Sokan vélik, hogy a küzdelmes, és fényes győzelmek kora már lejárt. De új aktivisták, új demonstrációk, és új elnökök jöttek. Ma is úgy tartják világszerte, hogy az esélyegyenlőség az Egyesült Államokban érte el a legkimagaslóbb eredményeket, mégis akad még tennivaló a teljes megvalósulásig. Az út ugyan a végtelenbe nyúlik, de jól kikövezett. Mintegy 300 Önálló Élet Központ dolgozik teljes elhivatottsággal a diszkrimináció, és szegregáció ellen, és védelmezi a fogyatékos emberek alkotmányos állampolgári jogait a társadalomban.






Esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód



Az esélyegyenlőség fogalma csupán az elmúlt évtizedekben jelent meg a köztudatban, tükrözve a társadalomban végbemenő jelentős szemléletváltást. Az új nézőpont nem csupán egészségügyi és szociális kérdésként közelíti meg a fogyatékos-ügyet, hanem egy segítési folyamatként, amely támogatja a fogyatékos embereket az önálló életvitel kialakításában. Az egyenlő bánásmód diszkriminációmentességet, egyfajta védelmet nyújt a fogyatékos embereknek. De az egyenlő bánásmód, és az esélyegyenlőség korántsem azonos jelentésű szavak. Amíg az egyenlő bánásmód a diszkrimináció tilalmát jelenti, addig az esélyegyenlőség megteremtése ennél lényegesen többet kíván meg. A fogyatékkal élő embereknek a diszkriminációmentesség még nem elegendő segítség ahhoz, hogy a normál életbe beilleszkedjenek, és önálló életvitelre képes, hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak. Tehát az esélyegyenlőség fogalma több, és szerteágazóbb segítséget feltételez, mint az egyenlő bánásmód megteremtése. Az esélyegyenlőség egy fontos célkitűzés, amely természetesen teljes mértékben soha nem valósítható meg, de ebbe az irányba kell célozni a törekvéseinket. Az esélyegyenlőség rövid története Európában először a két világháború kapcsán vetődött fel az esélyegyenlőség kérdése, amikor a sérült emberek, elsősorban a hadirokkantak száma jelentősen megnőtt. Érdekvédelmi szervezetek jöttek létre, megalakult az Önálló Élet Európai Hálózata, és sejtjei, az Önálló Élet Központok. Nyugat, de kelet- Európában is, pl. Lengyelországban, Csehszlovákiában, Bulgáriában már a hatvanas években rehabilitációs központok épültek, azzal a céllal, hogy a sérült emberek is munkát vállalhassanak. 1981-ben a fogyatékosok nemzetközi évében, érdekvédelmi szervezetek alakultak, amelyeknek kitűzött céljává vált a társadalom tudatformálása, miszerint fogyatékossá válni nem pusztán egészségügyi kérdés, vagy egyéni tragédia, hanem fontos társadalmi kérdés. A sérült embereknek lehetőségük nyílt arra, hogy maguk beszélhessenek speciális szükségleteikről a rajtuk segíteni szándékozó szakembereknek. A 90-es évek kezdetén az esélyegyenlőség megteremtésének céljával már számos eredményes lépés történt. -Az Európai Tanács megfogalmazta a „Koherens politika a fogyatékos emberekért” címmel az ajánlásait. -Kezdetét vette az EU „Helios l.” programja a célkitűzések megfelelő pénzügyi hátterének biztosítására. -Fogyatékossági tanácsok, „ernyőszervezetek” alakultak. -A DPI Európai Regionális Szervezete és az Önálló Élet Európai hálózata bevezette a minden év, május 5.-én tartandó, antidiszkrimináció, és esélyegyenlőség napját. -A DPI hat kötetes kiadványt publikált, amelyeknek elsődleges célja a társadalom tudatformálása volt. A kötetek magyar nyelvű fordításban a MEOSZ-nál találhatóak. - Itt fogalmazódott meg először, hogy a fogyatékos-ügy emberi jogi kérdés, hiszen a sérült emberek az élet minden területén folyamatos diszkriminációt szenvednek el, hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon, az oktatásban stb. -1993-ban Maastichban 500 fogyatékos ember részvételével konferenciát tartott a Holland Fogyatékosügyi Tanács és a DPI-E, amikor emberjogi szervezetbe tömörültek, és azóta is ebben a formában végzik sokrétű emberjogi tevékenységüket. -Ugyanebben az évben, dec. 20.-án az ENSZ dokumentumot fogadott el a „Fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének szabályai„ címmel, ismertebb nevén a Standard Rules-t. Ez komoly lépésnek számított a fogyatékos mozgalomban és a legtöbb ENSZ tagország csatlakozott ajánlásaihoz. -Németországban nagyszabású kampánysorozatot követően alkotmányba foglaltak egy fogyatékosság alapján diszkriminációt tiltó záradékot, amelynek példáját számos európai ország követte, köztük természetesen Magyarország is. -1988.márciusában széleskörű előkészítést követően a Magyar Parlament elfogadta a Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségükről rendelkező törvényt. -1994-ben a DPI-E tagjainak sorába lépett a MEOSZ. -1996-ban a Standard Rules-ban meghatározott integrált oktatásról szóló ajánlásokkal korszerűsítették az oktatási törvényt. -A következő évben jelent meg az OTÉK melléklete, amely tartalmazza az épített környezet akadálymentesítési kötelezettségét. -A Fogyatékosügyi Tanács aktív részvételével az Országgyűlés létrehozta a Fogyatékosügyi Programot, amely tartalmazza a megbízott minisztériumok intézkedési terveit, és megvalósítandó feladatait. Lényegében az esélyegyenlőség kibontakozásának érdekében tett lépések eredményeképpen, ma már a fogyatékos-ügy úgy jelenik meg a köztudatban, mint emberi jogi probléma. Hiszen napjainkban sem minden fogyatékos embernek adatik meg a jogi, és szociális biztonság. Sokaknak közülük nem érvényesülnek megfelelően az emberi jogaik, és nem tudnak tanulni, dolgozni, munkát találni, vagy egyáltalán az utcára kijutni. Ebből következik, hogy az esélyegyenlőség megteremtése soha nem ér véget, egy folyamat, mivel a sérült ember a társadalom részéről állandó segítségre, és védelemre szorul.







A tiltakozás joga


Jogom van tiltakozni. Mégis mi ellen? Hogy magyarnak születtem? A mélylélektani folyamat ellen mindenképp, ami a társadalomban elindult. Kozmetikázni nem érdemes, és mentségül nem szolgál semmi a friss hírre.

5540 pogácsa megsütését vállalták egy alapítványi gimnázium diákjai egy rekordkísérlet keretében. A pogácsák később adományozásra kerültek, menekültek és rászorulók számára.
4500 pogácsa el is jutott az Oltalom Egyesülethez, ahol tisztelettel megköszönték az adományt, majd továbbították a címzetteknek, akik szeretettel el is fogyasztották.
Csakhogy a pogácsa elkészítése folyamán szégyenteljes dolgok történtek, erről videó is készült, ami a későbbiekben eltűnt, így csak néhány diák szava igazolja, hogy a konyhai műveletek során a tésztába egyes diákok beleköptek, illetve „gyanús folyadékot” öntöttek.

A mélylélektan ugyan nem tudomány, nincsenek szigorú kritériumai, pontos módszerei, mint a természettudományoknak, de mint társadalmi jelenség szemet szúró példázat, mivel gyerekekről van szó. Íme a gyűlöletkeltés, a társadalmi manipuláció egyik kézzelfogható eredménye.
A rekordkísérlet valószínűleg sikeres volt. Ez rekord volt fiúk. De mégis miben?




Trexler Erik a mozgássérültek elfogadásáért tart előadásokat diáktársainak

Trexler Erik mozgássérültként úgy döntött, hogy tenni fog sorstársai elfogadásáért, elhatározta,hogy előadásokat fog tartani a diákoknak a mozgássérültek mindennapjairól. Előadás Csolnokon Trexler Erik úgy döntött, hogy mozgássérültként tenni fog a sorstársai elfogadásáért, elhatározta,hogy előadásokat fog tartani diákoknak a mozgássérültek mindennapjairól. Az első előadásra június 4-én az egészségnapon kerített sort a csolnoki általános iskola az 5-6 évfolyamának. Azóta több felkérést is kapott már. Az előadásnak két fontos célkitűzése is volt. Egyrészt, hogy megmutassa a gyerekeknek, miképp lehet segíteni a mozgássérülteknek. Hiszen Erik szerint sok a jószándékú ember, aki szívesen segítene, csak nem tudja, hogyan. Másrészt pedig, hogy empátiát ébresszen az új nemzedékekben, akik így a megfelelő háttértudás birtokában könnyebben fogadják el a sérült embereket. Hiszen attól, hogy valaki mozgássérült, még ugyanúgy gondolkodik és érez, mint bárki más.


Erik a mindennapokban is lépten-nyomon szembesül a mozgássérültek nehézségeivel. Hite szerint a társadalom gondolkodásmódjának gyökeres megváltoztatását már az iskolapadban el kell kezdeni, mivel a segítő szándék nem hiányzik az emberekből, csak a probléma ismeretlensége gördít akadályokat a mindennapokban a tettek megvalósításához.


Erik, még te is nagyon fiatal vagy. Van valamiféle személyes motivációd ebben a mai fiatalokra nem igazán jellemző célkitűzésedben?


Sajnos, magam is születésem óta érintett vagyok, és szembesülök a sérült embereket érintő problémákkal. Az előadások után gyakran odajönnek hozzám a gyerekek, és érdeklődnek: mi történt velem, nem találnám-e sértőnek a segítségüket? Ez is jól mutatja, hogy a látszólagos közöny zavartságot és tájékozatlanságot takar. Szerintem a problémák feltárása és ismertetése révén segítőkészebbé válhat a felnövekvő generáció.


Az előadásaid mennyiben és főként miben teszik felkészültebbé a segítő szándékú fiatalokat?


Véleményem szerint a legfontosabb, hogy megismerjük egymást. Fontos, hogy szem előtt tartsuk, hogy a gyerekekben tudatosuljon, a sérült emberek ugyanolyanok, mint bárki más, viszont több odafigyelésre szorulnak társaiktól. A segítséget sem felajánlani, sem elfogadni nem szégyen. Merjünk segítséget nyújtani!


Szerinted a most felnövekvő új generáció toleránsabb lesz a mozgássérültekkel?


Legfőbb célom a kezdeményezéssel, hogy így legyen, ezért is folytatom az előadásokat. Szerencsére a gyerekek nagyon érdeklődőek.


Mennyiben segítik, vagy teszik könnyebbé a mozgássérültek mindennapjait az előadásaid?


Talán még annyira nem. Az előadásaimat az új generáció gondolkodásmódjának alakításért végzem, és bízom benne, hogy munkámmal hozzájárulhatok egy sérült emberekkel toleránsabban bánó, egyúttal pedig segítőkészebb társadalom kialakításához.


A gyerekek szívesen cselekednek másokért. Kedves emlék, amikor egy előadásom után elkezdtem összepakolni, és egy egész osztálynyi gyerek jött oda hozzám érdeklődve, hogy miben tudnak segíteni. Nagyon jó érzés volt. Ezek a gyerekek egy napon felnőnek, és talán tagjai lesznek egy olyan világnak, ahol az emberi szándék és jócselekedet összhangban tevékenykedik majd.


Sok sikert kívánunk Erik, ehhez a küldetéshez és a további előadásaidhoz!




https://www.facebook.com/trexlererikhivatalos















Esélyegyenlőség, hátránykiegyenlítés, rehabilitáció.


A régi időkben nem voltak túl biztatóak a fogyatékos emberek életkilátásai. Elenyészően kevés számuk a háttérbe szorította őket, a nem törődés, netán kirekesztés vált az osztályrészükké.
A rohamos társadalmi fejlődés, a létfeltételek javulása, a közfelfogás humánusabbá válása, és az orvostudomány jelentős felfedezései nyomán azonban egyre növekvő számban élnek közöttünk fogyatékos embertársaink.
A régi társadalmakkal szemben, akik magukra hagyták fogyatékos tagjaikat, a modern társadalmak egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fogyatékossággal élők rehabilitációjára, megmaradt képességeik kiaknázására, és emberi életvitelük támogatására.
Az esélyegyenlőség eszménye rávilágít a régi társadalmak téves beidegződéseire, amelyek tükrében a fogyatékos emberek „hasznavehetetlenek ” az egészségesek életében.
E nézet tévessége többszörösen beigazolódott, hiszen számos fogyatékos embertársunk járult már hozzá értékes tevékenységével nemzetünk létfeltételeinek jobbításához, nevének öregbítéséhez.
Így kijelenthetjük minden társadalom elemi érdeke, közérdek a fogyatékos ügy.
A fogyatékosokkal foglalkozni kell, és foglalkozni érdemes.
Az esélyegyenlőség fogalomköre rávilágít arra, hogy a modern, kulturált világ értéknek tekinti a fogyatékos embert.
Mint az előző előadásomban már elmondtam, a fogyatékos ember éppúgy érez, és gondolkodik, mint bárki más.
A hétköznapokban is azonosak a napi teendőik, mint ép társainak, de egy egészségesek számára felépített világban ez szignifikáns nehézségekbe ütközik.
Idealizált elképzelés, amelyben az épített környezet az ép és fogyatékos ember számára is egyaránt használható.
Bár ebbe az irányba kell törekevéseinket célozni, még ugyancsak nem tartunk itt. A segítségnyújtás, az emberi gesztus, a türelem, már komoly kapaszkodó a fogyatékos embernek, aki az egészségesek világában elveszettnek érezheti magát.
A reintegráció teljes körűen természetesen nem létezik.
A gödörből való kijutás lehetséges eszköze a széleskörű rehabilitáció, és az emberi segítségnyújtás.
Vissza ugyan nem adhatóak az elszenvedett funkcióvesztések, de a rehabilitáció a megmaradt képességeket alapul véve, olyan képességek fejlesztését célozza meg, amelyek által a fogyatékos ember kevésbé lesz kiszolgáltatott, és életvitele közelít az ép emberekéhez.
A szakirodalom orvosi, pedagógiai és szociális rehabilitációról tesz említést, amelyek nem szétválaszthatóak, szorosan összefüggenek, és a megváltozott élethelyzet jobbításáért tesznek erőfeszítéseket, megőrizve ezek mellett a már elért rehabilitációs eredményeket is.
A rehabilitáció tehát nem más, mint a testi hátrányok kiegyenlítéséért végzett munka, amelynek sikeressége esetén a fogyatékos ember, mint a társadalom megközelítőleg teljes értékű tagja, ugyanúgy képes „működni” és boldogulni, mint ép társai.
Természetesen nem minden hátrány küzdhető le segédeszköz nélkül, de például kerekesszékben ülve az érintett ember képessé válhat arra, hogy tanuljon, dolgozzon, és a mindennapi teendőit ellássa.
Ebben van az egészséges társadalom nagy feladata, mert a fogyatékos ember, minden erőfeszítés ellenére is védelemre, és segítségre szorul.
A törvénykezés hatáskörén túl az ép társadalom segítségére.
A fogyatékos ügy meglehetősen bonyolult kérdésköre, a fogyatékkal élők érdekeire alapozva reális célokat próbál meg kitűzni, a kiszámítható, és tartós eredmények reményében.
Ebben a kérdéskörben a társadalmi segítséget nem lehet törvénykezési szintre szűkíteni, és nem egyszerűsíthető le pusztán pénzbeli juttatásra sem.
E gondolatkörben kiemelt szerepe jut a társadalmi szolidaritásnak, a testvériségnek, a toleranciának, és az emberszeretetnek.




https://www.facebook.com/trexlererikhivatalos













A torinói lepel




Mítosz vagy valóság?


Titok, amelynek valóságalapját elfogadni hit kérdése, a tudományos bizonyítékok nem elegendőek, mégis érdemes a teljesség igénye nélkül vizsgálni a Római Katolikus Anyaszentegyház kiemelt jelentőségű ereklyéjét, a torinói halotti leplet, a tények tükrében.

Az evangéliumok leírása szerint, Krisztus testét a kereszthalált követően vászonba csavarták, és eltemették. Testének lenyomata furcsa módon leképeződött a vásznon.
Vajon milyen fizikai törvényszerűségek tették lehetővé a képmás létrejöttét? A lepel bizonyítékul szolgálhat a katolikus hit alapjait képező feltámadásnak?
Az emberiség történelmének ez az egyik legnehezebben megfejthető, és legtitokzatosabb lelete. A 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt gyolcs, amelyen leképeződik egy férfi alakja, aki a vérfoltok tanúsága szerint, keresztre feszítést követően halt kínhalált.
A torinói halotti lepel.
A képmás a szövet elemi rostjainak elszíneződéséből keletkezett, és öltötte magára egy 1,75 méter magas, szakállas férfi alakját. A halotti leplen található vérnyomok figyelemreméltó egyezőséget mutatnak a passiótörténetben lejegyzettekkel. Számos jel utal arra, hogy a gyolcs azonos azzal a szemfedélként szolgáló vászonnal, amelybe a keresztre feszített Jézus testét csavarták, mielőtt eltemették a sziklasírban.
A vásznon kirajzolódó Krisztus-alakról a tudományos vizsgálatok megállapították, hogy oldószerrel sem halványítani, sem eltüntetni nem lehet. Nem tartalmaz ismert pigmentet, vagy festéket.
Egyes feltételezések szerint vérből, és izzadtságból származó ammónia kipárolgása miatt képeződött le a test lenyomata, amelyet aloéval és mirhával itattak át. De mesterségesen csak ideig-óráig sikerült reprodukálni a folyamatot. Az arc számítógépes vizsgálatakor egy jezsuita tudós pénzérmét vélt felfedezni a képmás szemein. A krisztusi időkben Palesztin temetkezési szokás volt, érmét helyezni a halott szemére.
Az érme azonosításakor bizonyosságot nyert, hogy Pontius Pilatus által veretett rézérméről van szó, amely Krisztus után 26 és 36 között került forgalomba. A "szem-érmés" temetkezés azonban a zsidó hagyományokra nem vezethető vissza.
Sokan megkérdőjelezik a halotti lepel hitelességét, magyarázatot azonban soha senki nem tudott adni rá, hogyan is volt lehetséges a korabeli technológiákkal létrehozni a vásznat? Fantáziadús teóriák szerint maga Leonardo da Vinci volt a vászon készítője.
Érdemes azonban figyelembe venni azt a tényt, hogy abban az időben a polihisztor még jócskán kisded volt, amikor már egy évszázada féltve őrzött ereklyeként feltűnt a lepel Franciaországban.
Az elmélet hívei szerint, bár a lepel létezhetett da Vinci előtt is, restaurálás, vagy másolatkészítés ürügyén hozzákerülhetett, és optikai-fotográfiai eszközökkel "felszkennelte" rá a saját arcképét. Bár a kissé "futurisztikus" elgondolás egyetlen eleme sem bizonyított, mégis számos híve akadt ezen elméletnek.
A lepel eredetiségében hívők feltételezései szerint azonban a képmás a feltámadás pillanatában felszabaduló energiahatás következménye.
Ezt a feltevést bizonyítandó, egy amerikai tudós, különös kísérletre vállalkozott. Gyors lebomlású rádioaktív izotópot fecskendezett be magának, modellezve ezzel a feltámadáskor felszabaduló sugárzást. Az így létrejött képmás igen közel járt a titok megfejtéséhez.
Az apostolok cselekedeteiben számos utalás található a feltámadt Jézust övező vakító fényjelenségről.
Amennyiben a feltámadás napsugárszerű felvillanással járt, a halotti lepel Jézus feltámadásának az utókorra hagyott kézzelfogható bizonyítéka.

Érvek, és ellentmondások.

A hit kijelenthetően tudományon túli erővel rendelkezik. Mégis, mit mond a tudomány? Képes-e racionális bizonyítékokkal szolgálni?

1973. A torinói lepel anyagában 49 pollenfajtát azonosítanak. Ebből 11 Franciaországra és Itáliára, 24 Anatóliára, 14 Palesztinára jellemző, nyolc a Holt-tenger vidékén őshonos, a további hat faj pedig csak Jeruzsálem környékére jellemző.

1978. A laboratóriumi vizsgálatok festékanyagot nem mutatnak ki. A szöveten fellelt kőzetmaradványok, és elemzett szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino aragonitból, (nyomokban stroncium és vas) mészkőből származik.

1988. Mintavétel történik a vászonból. A vakpróbás vizsgálat során két másik szövetet, egy núbiai sírból előkerült és a British Múzeum gyűjteményéből vett textilt elemeznek. A kormeghatározás alapján megállapítást nyer, hogy az nem középkori eredetű.
Az újbóli vizsgálatoknál kiderül, hogy a vitatott részen kimutathatóak az újraszövés nyomai.

1988. A Római Katolikus Egyház hozzájárul a rádiokarbonos kormeghatározó eljárás alkalmazásához. A vizsgálatokat három különböző tudományos intézetben (Oxford, Zürich, Arizona) végezik el. A minták alapján a lepel keletkezése 1260 és 1300 közé tehető.
A későbbiekben felmerült kételyek felemlítették a lepel bizonyos részein a javításokat, újraszövést, amelyek későbbi időpontban kerülhettek a vászonra.

1999. Újabb pollenvizsgálatok bizonyítják, hogy a talált virágporok együttesen csakis a Jeruzsálem-Hebron régióban honosak. Az egyik megegyezik azzal a növényével, amiből Krisztus töviskoszorúját fonták.
A Héber Egyetem botanika professzora és az Izraeli Régészeti Főfelügyelőség pollenszakértője megegyező álláspontja szerint, a lepel eredeti.
A vásznon fellelt vöröses anyag emberi vér. Számítógépes analízissel, szabad szemmel nem látható, hajszálerekből származó vér is kimutatható az arc tájékán, így kizárható, hogy a leplen kirajzolódó képmás létrejöttében emberi kéz is szerepet játszhatott.

2005-től kezdve sokan hamisítványnak gondolták a torinói leplet, bár a radiokarbon vizsgálatkor vett minta vélhetően a vászon újraszőtt részéből lett véve. Ez azonban nem szól az eredetiség mellett.
Önmagában csak annyit jelent, hogy a lepel továbbra is rejtély marad.
Talán csak a hit erejével érdemes keresni a bizonyosságot, a kísérleti tudomány vaktában tapogatózik, tehetetlen.
De keressünk emlékezetünkben egy ismert jelenséget, amikor elementáris erővel szabadult fel energia.
1945 augusztus 6-án délelőtt 9 óra 15 perckor atombombát dobtak Hirosima városára. Egy asszony üldögélt a háza előtt. Talán fel sem fogta a vakító jelenséget, azonnal meghalt. De örökre ottmaradt testének lenyomata a falon.

"Estefelé arimateai József, egy tekintélyes tanácsos, Jézus titkos tanítványa, bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus miután értesült a századostól Jézus haláláról, odaajándékozta a holttestet Józsefnek. József halotti leplet vásárolt, levette Jézus testét, fűszerekkel együtt begöngyölte a lepelbe és egy közeli sziklasírba helyezte. A sírbolt bejárata elé követ hengerített. A temetésnél a szintén titkos tanítvány, Nikodémus segédkezett neki. A jézus kíséretéhez tartozó asszonyok figyelték, hogy hogyan és hová temették Jézust. Hazatértükben illatszereket és fűszereket vásároltak, hogy ünnep után - amelyet nyugalomban kellett tölteniök - elvégezhessék Jézus testének a zsidóknál szokásos megkenését."


forrás:internet





Mindennapi kenyerünk -A glutén





Gondoltál már arra, ha egy látványpékségbe betérsz, a sok ínycsiklandó, illatozó pékáru láttán, hogy azért ilyen kívánatosak, azért kelnek meg ilyen szép magasra, mert kiugróan magas a gluténtartalmuk, ami a tésztát nyúlóssá, ragadóssá, és könnyen keleszthetővé teszi?
Méltán kimondhatjuk, az idők során sosem volt ennyire magas az emberi szervezet gluténterhelése, ami sokaknál meghaladja azt a toleranciát, amely az elmúlt évszázadokban még tünetmentesen elviselhető volt.
A glutén a búzában, rozsban és árpában található fehérje-komplex, amely lassítja az anyagcserét, testsúlyproblémákat, és számos, nem tisztázott tünetet okozhat. Bármely életkorban kialakulhat valamilyen fokú cöliákia, vagy ételallergia.
Kimondhatjuk, hogy az ókori népek hagyományosan sok kenyeret fogyasztottak, mégis a cöliákiás megbetegedések száma csak az elmúlt 100 évben kezdett robbanásszerűen növekedni.
Az emberiség már több, mint 10 000 éve fogyasztja a kenyérgabonát. Mégis, mi lehet a gond?
A mai búzafélék jelentős változáson mentek keresztül.
A növénynemesítések következtében a WGA lektin (a gabonafélék önvédelmi mechanizmusa ) és a glutén koncentrációja is nagy mértékben megnövekedett a növényekben.
Dr. Mercola orvos – szakíró szerint az embereknek, csak előnyük származhat abból, ha étrendjükből elhagyják a glutént tartalmazó gabonákat, illetve a búzaféléket.


Az új glutén


A jelentősen megnövekedő gabonafogyasztás, a korszerű táplálkozást hirdető "táplálékpiramis", a kor szokásai, fokozott gluténterhelést jelentenek az emberi szervezet számára, amire azok is gluténérzékenységgel reagálnak, akik jelentéktelenebb mennyiségre még toleránsak lennének.
A mai agyonnemesített gabonamagvak jóval több és veszélyesebb glutént tartalmaznak elődeiknél. Az élelmiszeripar térnyerésével szinte kivétel nélkül mindenben találkozunk a gluténnal.
A tudományosság igénye nélkül nem részletezem és nem hasonlítom össze az ősi spontán hibridáció során kialakult kenyérgabonában jelenlévő glutént a mai gabonanemesítésből létrejött gabonákkal, bár minden bizonnyal figyelmet igényelnek a szembetűnő különbségek.


A jéghegy csúcsa


Jelentéktelennek tűnő egészségügyi probléma a cöliákia, amelyre nemhogy az átlagember, az orvostudomány is úgy tekint, mint a népesség egy jelentéktelen hányadát érintő betegségre. Ez már csak azért sem igaz, mert a súlyos tüneteket mutató lisztérzékenyek, nevezzük őket a "jéghegy csúcsának" a lakosság 1-2 %-át teszik ki.
A gluténintolerancia ok-okozati összefüggésben áll a számos betegséggel. Ilyen a cukorbetegség, daganatok, csontritkulás, pánikbetegség, depresszió, de ide sorolható még a migrén, a bőrkiütések, fogászati problémák, meddőség, vashiányos vérszegénység, elhízás, és egyes gyógyíthatatlannak kikiáltott neurológiai kórkép, mint pl. az epilepszia, ataxia, polineuropátia, szklerózis multiplex, autizmus, skizofrénia, stb. Kimondhatjuk e betegségek nagy része hallatán, hogy népbetegségekről van szó.
Általános tévhit, hogy a cöliákia "csak " és kizárólag emésztési tünetekben nyilvánul meg, mint ahogyan az is tévedés, hogy, hogy sokan "kinőhető gyermekbetegségnek" tartják.
A gluténérzékenység bármilyen életkorban jelentkezhet és a legkülönfélébb tünetekben nyilvánulhat meg. Intenzitásuk is széles skálán mozog, a súlyos, idegrendszerei tünetektől kezdődően, az egész enyhe panaszokig.
A gluténérzékenység kizárólag gluténmentes diétával tartható kordában, a beteg a glutén elkerülésével teljes életet élhet. Az autoimmun folyamat, ha egyszer beindult, a gluténprovokációra mindig egyféleképpen, immunválasszal reagál.
Az allergén, a zab, a rozs, búza és maláta, (és azok származékai) elkerülésével az autoimmun folyamat megfékezhető, a bélfal 6 hónap alatt teljesen regenerálódik, és a többi tünet is idővel nagy valószínűséggel rendeződik ( az idegrendszer köztudottan lassan gyógyul, a regenerálódás évekbe is telhet).
Számos probléma hátterében állhat valamilyen fokú ételallergia, még abban az esetben is, ha az e célból elvégzett tesztek negatívak, az érzékenység fennállását 100%-ban kizárni nem képesek, az esetek 20%-ában nem képesek beazonosítani az autoimmun folyamatot. Fennállását képesek igazolni, de 100%-ban megcáfolni nem.
Kizárólag szervezetünk megfigyelésével, a glutén néhány hetes elhagyásával, majd visszavételével, a tünetek enyhülésével , ill. fellángolásával tapasztalhatóak meg testünk egyértelmű válaszai a gluténra.
A folyamatosan zajló immunreakció, a tápanyagok minimálisra csökkenő felszívódása, komoly hiányállapotokat, másodlagosan kialakuló betegségeket hoz létre, és bizonytalan, visszatérő tünetek hátterében állhat. Időben történő diagnózis hiányában súlyos betegségek előidézője lehet.


Tünetek


A felnőttkori tünetek közül típusos tünet a hasmenés, puffadás, de gyakran előfordul székrekedés is, a fáradékonyság, gyengeség, és jellemzően a felszívódási zavarra visszavezethető akaratlan, kóros fogyás.
Szerencsés esetben, típusos tünetek jelentkeznek, ami nagy mértékben megkönnyíti a diagnózist. Nem úgy, a felsorolt további tünetek, amelyek téves diagnózisra, netán nem megfelelő kezelésre teremtenek lehetőséget.
Ezek a következő, felszívódási zavarra, tápanyag-, vitamin-, és ásványianyaghiányra visszavezethető, másodlagos tünetek, amelyeknél, nem típusos esetről lévén szó, sokkal később kerülnek megfelelő kezelésre a betegek:
Tünetek:
Pszichés zavarok,
pánikbetegség,
szorongás,
kimerültség,
a koncentrálóképesség csökkenése,
depresszió,
zavartság,
gyengeség,
indokolatlan idegesség,
"agyi köd",
tremor (remegés),
migrénes fejfájás.
főként a zsírban oldódó vitaminok hiánya miatt csontproblémák és fájdalmak: mészszegény csontok (osteopenia),
csontritkulás (osteoporosis),
csonttörések,
a csontok törékenysége (osteomalacia),
fogzománc-rendellenességek,
vashiányos vérszegénység,
hipokalémia (káliumhiány)
mozgásszervi panaszok: izomgyengeség, arthritis,
májenzim szintjének ismeretlen okból történő emelkedése.
akaratlan kóros fogyás, (vagy indokolatlan súlytöbblet, hízás).
másodlagos laktóz-érzékenység,
Crohn-betegség,
irritábilis bélszindróma.
izomgörcsök.
neurológiai és mozgáskoordinációs zavarok,
szklerózis multiplex,
(ataxia, a mozgás koordinációjának a zavara, kisagyi léziók miatt).
fokozott fogékonyság fertőzésekre,
a bőr száraz és repedezett - részben a vashiányos vérszegénység miatt, viszkető, hólyagos kiütések.
a betegek 5%-ánál kialakul a dermatitis herpetiformis nevű bőrbetegség a erősen viszkető kiütés formájában,
a nőbetegeknél meddőség,
kezelés után visszatérő nőgyógyászati problémák,stb.
Mindezek a tünetek szignifikánsan enyhülnek vagy megszűnhetnek a gluténmentes diéta hatására.


Támadás az agyban


A gluténérzékenység cöliákia nélkül, nagyjából nyolcszor annyi embert érint, mint maga a lisztérzékenység. Mivel öröklődő betegségről van szó, megesik, hogy generációkon végigvonuló mentális betegségek hátterében, fel nem ismert ételallergia állhat.
Az agyműködés zavarai között gyakori tünet az "agyi köd", az fáradékonyság, koncentrálási nehézség, figyelemzavar, hiperaktivitás, hangulatingadozás, memóriakiesés stb.
Gyakori panasz a migrénes fejfájás. Közismert, hogy étkezésbeli okokra is visszavezethető a gyakori migrén. Mára a finomított cukor mellé, listavezető helyre került a glutén is, mint "provokátor".
A tünetek tükrében kimondható, hogy mai tudásunk szerint a gluténérzékenység nem kizárólag a gasztroenterológiát, hanem a neurológiát is foglalkoztató betegség.
Az idiopathiás ataxia félelmetes diagnózisa, gyógyíthatatlan kórkép. Az esetek 40%-ában mégis reagál a szigorú gluténmentes diétára.
Dr. Marios Hadjivassiliou neurológus által végzett megfigyelések, és tanulmányok felhívják a figyelmet a tényre, a gluténra adott immunválasz károkat okoz az agyban is.
A glutén ataxiának nevezett betegség, amelynek vezető tünete a koordináció zavara, (egyensúlyi nehézségek, bizonytalan járás, axonális sérülésekből adódó bizsergés, zsibbadás) Az esetek többségében a szigorú gluténmentes diéta hatására a progresszió megáll, javulás következik be.


A fogyás nagy titka


Ez garantáltan működik.
Amerikában egyre népszerűbb fogyókúra, de hazánkban is elterjedőben a gluténmentes diéta. Gyakran tűnnek fel az élelmiszereken a gluténmentességet hirdető címkék. Ezt diétát nem csak az egészség megőrzése szempontjából érdemes kipróbálni, tényleg működik.
Egyszerű, mert csak a glutént kell elkerülni, minden más, tej, tojás, húsok, hajdina, rizs, köles, stb. szabadon fogyasztható.
Szerencsére az emberek többsége nem lisztérzékeny, mégis sokak számára nehézséget okozhat a glutén emésztése.
A glutén-érzékenységnek is megvannak a maga fokozatai, jelző értékű lehet, a fejfájás, idegesség, fogyási nehézség stb.
Ebben az esetben érdemes kipróbálni pár hónapig a diétát, mivel a legenyhébb fokú gluténérzékenység is befolyással lehet az anyagcserére.
A gluténmentes diéta követésével az anyagcsere felgyorsul a szervezet működése optimálissá válik, a fogyás fellendül.
Mi történik a bélfalon?
A glutént tartalmazó gabonatermékek fogyasztása a bélbolyhok ellaposodásához vezethet, csökken az optimális felszívódási felület.
Következményei az emésztetlen tápanyagok bélfalra rakódása, elégtelen tápanyag felszívódás, vitaminhiány, gátolt Ca felszívódás (csontritkulás), idegesség, nyugtalanság, kimerültség, fáradtság, stb.
A gluténmentes étrenddel mindegy hagyományos étel elkészíthető (rizsliszt, kukoricaliszt, burgonyakeményítő, sárgaborsóliszt)
A gluténmentes kenyér elkészítése már-már lehetetlen kihívás, mivel éppen a glutén a "ragasztóanyag" így a gluténmentes kenyér omlós, "szétesős" lesz. Az ízletes kenyérről, pékáruról le kell mondani, de meg lehet szokni. Vannak alternatívák, mint pl. a xantángumi liszthez keverése, de a megszokott "kenyérállagot" szinte lehetetlen elérni.
A sütemények, piskóták viszont, kukorica- ill. rizslisztből éppen olyan jók lesznek, mint a hagyományosan készültek. Az ételek rántása, habarása is a fenti, glutént nem tartalmazó lisztekkel megoldható anélkül, hogy az étel élvezeti értéke bármennyit is csökkenne.
A feldolgozatlan élelmiszerek gluténmentes diétában bátran fogyaszthatóak.
Bizonytalanságot csak az Unión kívülről érkezett zöldalma bevonata szokott okozni.
A friss hal, hús, gyümölcsök, kukorica, rizs, köles, hajdina, hús, tojás, tej, méz szintén nem tartalmaznak glutént.
A gluténmentes étrend a közérzet határozott javulásával jár, az esetleges tünetek enyhíthetőek, ill. megszüntethetőek vele, fogyókúrában kifejezetten ajánlott, hatásossága igazolt.





Forrás:internet.





"a cikk a teljesség igénye nélkül íródott, tájékoztató jellegű, ha diétába kezdenél, kérd ki orvosod tanácsát!

















Március 17. Szent Patrik napja





Tavaszünnep



Szent Patrik Írország térítője és nemzeti védőszentje, aki elhozta Írország számára a kereszténységet.
Írország már a középkor óta, mint a "szentek szigete" híresült el, mégis Patrik az egyedüli szent, aki egyházi kalendáriumokban Írországot képviseli, bár ő maga nem Ír föld szülötte. Ünnepe hozzávetőlegesen nagyböjt idejére esik.
Írország határain túl legendája alig ismert. Születése a 4.sz.végére tehető.
Halála ismert napja, március 17. A római egyház halála után 1200 évvel, 1631-ben adott helyt, mint ünnepnek az egyetemes egyházi naptárban. Nevének ünnepén,március 17.-én, Nagypéntek előtt, az ír férfiak, a kalapjukra tűzött rekettyeággal köszöntik egymást.
A rekettye sárga virágú, örökzöld cserje, kopár legelők őshonos növénye. Bontakozó virágai, új hajtásai, a tavaszponton álló Napot, friss tüskéi a tavaszi Nap sugarait jelképezik. Virágai az elsők amelyeket a méhek felkeresnek.(a méh a mindig megújuló tavasz szimbóluma)
Az írek nemzeti jószága, a birka (húsvéti bárány) is szívesen fogyasztja sarjadzó ágait, amit az írek Patrik nap tájékán visszanyesnek, hogy ezzel is siettessék a friss hajtások növekedését, és szimbolikusan a Nap sugarainak erősödését.
Hitviláguk szerint a Nap erejének mágikus fokozódása várható a rőzsékből megrakott, lángoló máglyától. A walesi néphagyomány szerint a boszorkányok távol tartására is alkalmas a rekettyeág, amellyel kezében a térítő, pogányságot ostorozó, Szent Patrikot is gyakran ábrázolták.
Másik ismert Szent-Patrik jelkép a háromlevelű lóhere, amellyel Patrik a Szentháromságot magyarázta az íreknek.


Szent Patrik története


Még kisgyermekkorában, Nagy-Britanniából, a szülői ház jólétéből, sok másik gyermekkel együtt, egy csapat kalóz rabolta el.
Rabszolgának adták el Írországban. A fogolynak birkákat kellett őriznie, a kopár és terméketlen legelőkön.
Volt, hogy téli fagyban őrizte a nyájat, és éjszakára sem akadt a feje felé fedél.
Napkelte előtt kelt és imádkozott. Egy napon álmában meglátta Istent, akinek segítségével megszökött rabtartói elől, és visszatért otthonába.
Később Franciaországban, ahol papi tanulmányait megkezdte, St Germain Auxerre kolostorához csatlakozott, és ott élt közel 12 évig.
Amikor ő lett a püspök, ismét megjelent az álmában az Úr, és amikor felébredt, tudatosult benne a különös elhívás.
A kelta írek, akik akkoriban még többségben pogányok voltak, visszavárják őt, hogy beszéljen nekik Istenről.
A pápa áldásával tért vissza Írországba, kimagaslóan sok írt térített és keresztelt meg. Iskolákat, templomokat,kolostorokat, és egyházmegyéket hozott létre.
Írországi missziója egyedülállóan sikeres volt, a sziget legeldugottabb szegletébe is eljutott prédikálni, és téríteni. 20 évig tartó, Írország-szerte végzett misszionárius munkája eredményeképpen, a megtértek közt is fontos szerepet kap, a királyi család.


A király megtérése


Patrik-nap és Nagypéntek között játszódik az ismert Arany elbeszélés, amely a király legendás megtérését meséli el.
Egykoron Szent Patrik az uralkodói család színe elé járult, és oly` hevesen prédikált Krisztus szenvedéseiről, hogy botja szöges végével véletlenül átütötte a király lábát. A király abban a hiszemben volt, hogy így kerül megpróbálásra hite, így szótlanul tűrte a fájdalmat.
Amikor a Szent észrevette a király sérülését, amelyet akaratlanul okozott, imájával begyógyította a vérző sebet, és tanúbizonyságot tett csodatévő erejéről.


A tisztítótűz


A leghíresebb legenda, amikor Szent Patrik a hitetleneknek és kétkedőknek megmutatja a tisztítótüzet.
Történt egyszer, hogy akadozott a hittérítés. Patrik jelet kért Istentől, amivel az embereket megtérésre tudja indítani.
Isten egy helyet mutatott neki.
A Szent megjelölte az Isten által jelzett helyet, ahol a föld gyomra kettényílt és feltárult egy föld alatti üreg.
Egy Hangot hallott:-Ez a tisztítótűz bejárata, aki leereszkedik oda,megszentelődik, és megszabadul bűneitől. Semmi más vezeklést nem kell elszenvednie.
A „Szent Patrik purgatóriuma” nevű barlang híre a középkor folyamán hazánkba is eljutott.
A szóban forgó szakadék keletkezése a hiedelem alapján, dátum szerint is kapcsolódik a Patrik-naphoz.
Ez a nap, március 17.-e, a böjt, a bűnbánat, és a megtisztulás időszaka, farsang után, böjt idején, a közelgő húsvéti ünnepkör idejére esik.
Krisztus pokolra szállása is nagyjából erre az időszakra tehető, amikor a természetben bontakozik a tavasz, a megújulás.
A barlang, az eltemettetés és az újjászületés Krisztusi szimbóluma.
Jézus földi porhüvelye szintén sziklasírban található, feltámadásának helyszíne is itt van.
Naptári értelemben a föld alatti üreg, "napkapu", fordulópont-jelkép.
Szent Patrik legendája akkor kapott a legerősebb szárnyakra, amikor a tavaszpont március 17.-ére tolódott, és a keresztény kultúrkör a húsvéti feltámadást, az írek a szent napjával együtt ünnepelhette.


A háromlevelű lóhere, és a zöld kalapos manó



A hármas szám Írországban mágikus jelentőséggel bír. de fontos szerepet kap a kelta szimbólumokban is.
Jelzi a teljességet, mint a jelen, múlt, és a jövő, vagy az ég és föld, alvilág hármasságát.
Visszatérő motívum az ír népmesékben is.
Hit, remény, és szeretet. Szentháromság, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek.
A hármas a mitikus ír szerencseszám, minden jó, ami a hármas számhoz köthető.
A másik Patrik-napi szimbólum, a zöld sapkás, furcsa kobold. Voltaképpen ő Leprechaun, a fa odvában élő, erdei manó.
Külsejében öreg és kicsi, unalmában cipészkedik.Háromszögletű kalapot és bőrkötényt visel.
Kincsvadászok gyakran hallották már cipészkalapácsának kopácsolását.
Mogorva és barátságtalan. Nagy fazék aranyat rejteget, féltőn a kincsvadászoktól.
Csak azok láthatják meg őt, akik igazán hisznek benne.
Szent Patrik ünnepén tartják a legnagyobb ír fesztiválokat. amelynek egyházi tartalma napjainkban már mindinkább háttérbe szorult.
Zajos mulatságokkal emlékeznek meg védőszentjükről, Szent Patrikról, de ünneplik ezt a napot Kanadában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon is.
Ilyenkor az ünneplők zöld ruhát, és Leprechaun kalapot viselnek.
Az evésnek-ivásnak, ínycsiklandó finomságoknak hódolnak, és persze a habos, jóféle ír söröknek is helyt ad a Patrik-napi fesztivál, amelyet minden tavasszal megünnepelnek, védőszentjük halálának évfordulóján, március 17.-én.









Titokzatos sámánvilág




A sámánizmus reneszánsza

Semmi kétség ma is köztünk élnek az "elhívottak".
A mai kor utópisztikus és egyre inkább elterjedőben lévő spirituális gondolkodásmódja, a kialakuló mozgalmak (New Age:új kor) egy merőben új, mégis már a bronzkorban jól ismert egyéni "vallást" vetít előre, amely magába foglalja egy régi-új hitvilág jegyeit.
Az érdeklődés egyre jelentősebb napjainkban az ezotéria iránt. Egyfajta visszafordulás észlelhető, az ősi lelkiállapot felé, amelyben szellemek és természetfeletti erők veszik kezükbe a sors feletti gondoskodást, nyilvánvaló hatalmuknál fogva jövendölnek, figyelmeztetnek, vagy akár gyógyítanak.
A technikai forradalom megállíthatatlan folyamatai, a tudományok ésszel fel nem mérhető fejlődése során a háttérbe szorult az emberi létből fakadó elemi igény a csodára, és ennek a mindennapi megtapasztalására. Ezt az örök igényt hivatott szem előtt tartani az ezoterika.
Hirdetői titokzatos gyógyítók, csodadoktorok, mágusok, jósnők,és a szellemi világgal kapcsolatba lépő médiumok.
A New Age spirituális beállítottságú, de folyamatosan fejlődő hitvilág, amely beemeli filozófiájába a keleti világvallásokból merített téziseket úgy, mint a Buddhizmust, az asztrológiát, összefoglalva az ezoterikus tudományokat.
Hitelvei, és konkrétan meghatározott szabályai nincsenek, így szabadon alkalmazza a misztikus hagyományokat, amelyekben szerepet kap a pogányság, az okkultizmus, és a sámánizmus. Mindezekre a mai kor gondolkodásmódja, az alkalmazott tudományok (gyógyszeripar, orvostudomány stb.) iránt kialakult szkepticizmus, empirikus kételkedés kiváló táptalajt teremt. A túlvilági erőkben való hit egész egyszerűen abban a mai napig is elemi erejű tehetetlenségben gyökeredzik, amelyet az ember a természet objektív erőivel szemben érez.
Az ezoterikus beállítottság, a természetfeletti erőkkel való kapcsolatkeresés a borzkori ember hitvilágához hasonlóan a csodavárásban fejti ki erejét, egyben hatásosságát is, hiszen nem megkérdőjelezhető még napjainkban sem, a hit, és a bizakodó lélek gyógyító ereje.


Az elhívás

De maradjunk szűkebb témánknál a sámánizmusnál, amely már bontakozóban volt az emberiség hajnalán, és nyomai számos kultúrában, így hazánkban is fellelhetőek.(táltosok)
A sámánizmus a lélekhitnek egy különleges változata, ahol halandó emberek kapnak a szellemvilágtól "elhívást", hogy ez által emberfeletti képességekre tegyenek szert, amellyel közvetítik a szellemvilág akaratát, jóslatait, és gyógyító erejét. Ők az "elhívottak", a sámánok.
Különleges, már a fogantatásuknál kódolt ismertetőjegyük a szokásosnál eggyel több (felesleges) csont, többnyire a hatodik ujj. Az eljövendő sámánt a szellemek jelölik ki a közvetítői feladatra.
Még abban az esetben is, ha az egyénnek ez határozottan az akarata ellen van. A kiválasztó szellem azonban akár hosszú hónapokon át kínozza, gyötri, a jelöltet, amíg megadást nem tanúsít, és el nem fogadja kényszerű küldetését. Ezt hívják ú.n. sámánbetegségnek, amely az ellenállás megtörését szolgálja és rendszerint a hivatás elfogadásakor hosszú, esetleg hetekig is eltartó mély alvással ér véget.
Ekkor a hiedelem szerint a szellemek átszámolják a jelölt csontjait, rendelkezik-e a sámánsághoz elengedhetetlen "felesleges többlettel, amely az átlag halandó szintje fölé helyezi személyét. Különös lelki alkatú ember. Jellemző rá a hajlam az önkívületre, extázisra,kényszerképzetekre (hisztériára, neuraszténiára) Ideggyenge, antiszociális és hiperérzékeny. Idegrohamok kínozzák. Arcát gyakran elrejti. Zavarja a fény. Ezek a személyiségjegyek különböztetik meg a többiektől a nemzettségben.


Látomáskeresés


A mexicói indiánok a sámánhitet napjainkban is őrző népcsoport.
Mivel ez a természeti környezet szokatlanul gazdag hallucinogén növényekben, a mexicói-fennsík szent földjeire a pszichedelikus sámánizmus elterjedése a jellemző.
Ezen a tájon előszeretettel alkalmazzák a Genista canariensis cytosint tartalmazó élénksárga virágait, amelynek rituális füstje hozzásegíti a gyakorló sámánt a látomáskereséshez.
A pszichedelikus sámánizmus hagyományainak őrzői a mai napig a Chihuahua tarahumara indiánok, akik a mérgező Datura inoxiát (csattanó maszlag) keverik és fogyasztják rituáléik során a kukoricából erjesztett tesguinóval.
(Ismert még a szertartások alkalmával felhasznált erősen hallucinogén növény, a "varázsgomba" és a mérgező álom-növény, a fekete üröm.)


Az első sámán legendája


A néphiedelem úgy tartja, a kezdet-kezdetén csak szellemek népesítették be a földet. Jó nyugati, és rosszat akaró keleti szellemek.
A nyugati szellemek gyermeke az ember, aki az idők kezdetén még nem ismerte a betegségeket, természeti csapásokat.
A nyugati szellemek adományként az emberek védelmezésére, egy sast küldtek a földre, hogy elűzze a gonosz keleti szellemeket.
De tanácsokat a sas nem tudott adni, hiszen nem tudott az emberekkel beszélni.
Ekkor a sas és egy földi nő együttlétéből megszületett az első sámán, egyenes leszármazójaként a hatalmas és félelmetes ragadozómadárnak, aki emberként már rendelkezett a kommunikáció képességével.
Ebben a legendában őselvként fogalmazódik meg, hogy a gonosz szellem kiűzésére szolgáló egyedüli lehetőség a sámánszertartás, kulcsszereplője pedig. a sámán személye.
Fő feladata: a rossz szellemek elűzése, természeti csapások elhárítása (esőcsinálás), és az összes közül a legfontosabb: a gyógyítás.


A beavatás


A sámánná válás "beavatási szertartással" veszi kezdetét. A földi lényeknek a fenti szellemvilággal való kapcsolatát az "égig érő fa", néphagyományokban ismert motívuma szimbolizálja, illetve az ezt jelképező kötélhágcsó, amelyre a sámánjelölt felmászik, így mutatkozván be a természetfeletti világnak. Ekkor sámánná válik, a beavatási szertartás megtörtént.


A szertartás


A sámánszertartás kezdetén (naplemente után) a természetfelettivel való kapcsolatba lépés első fázisa a révülés, amelyet erős dobszó kísér, rituális tánc és éneklés követi, majd extázisba csap át. (Füstölő gyanánt használatos volt a vadrozmaring, délebbre a borókafenyő.) Egyes feljegyzések megemlítik a szertartás kezdetén az áldozati állatok kieresztett vérének elfogyasztását, másutt, a sámán a szertartás kezdetén (hatásvadász elemként) disznóvért iszik.
Kezdetét veszi a szeánsz. A szertartáson megjelentek pszichológia hatások kereszttüzében valószínűleg átélnek valamiféle tömeghipnózist.
A jelenlévők egyre inkább átengedik magukat a szellemek megidézésének. A sámándob lüktetését már-már az ereikben érzik. Lobog a tűz.
A sámán rendkívüli személyisége, neurotikus alkata, kirívó érzékenysége, a hanghatások, a tánc, a különös dallamok, szövegek, a kántáló, ismétlődő felkiáltások és nem utolsósorban a füstök, hallucinogén növényi főzetek, egészen az extázisig sodorják a megjelenteket. Így aktív részeseivé válnak a rítusnak.
A sámán részéről az extázis víziókkal és hallucinációkkal jár. Kapcsolatba lépése a természetfeletti erőkkel kétféle módon történik. Vagy a szellem, belé költözik, vagy ő tesz spirituális utazást a szellemek titokzatos birodalmába.
Egyre erősbödő dobolás közben hívja az ég, a levegő rétegeiből a szellemeket. Órákig is eltarthat megérkezésük.
A sámán a szellem befogadása után, már csak, mint a túlvilági lények szócsöve van jelen, saját személyisége megszűnik, otthont adva a nyilvánvalóan a nála erősebbnek.
Akkor már nem sámán, hanem a szellem maga, aki a testébe költözött.
Most lássunk egy eredeti élménybeszámolót, egy valódi sámán Keonka szertartásáról.
"Néhány ruhadarabját levetette, majd feldíszítette magát és a kezébe fogta a dobot. Ünnepélyesen hívta a szellemeket. Kérését rekedt suttogással kezdte,amely mind hangosabbá vált. Szipogott, és a fogait csikorgatta, néha-néha a dobverővel megérintette a parazsas tálat. Lába egyre erősebben reszketett, keze mind fürgébben futott végig a dobon. A remegés egész testének rángatózásává erősödött, övének fémdíszítései meg-megzörrentek, ez a zörgés egyre hangosabb lett, végül fülsiketítő csörömpöléssé változott. A szellem beköltözésének pillanatában Keonkán nagy izgalom vett erőt. Görcsösen rángatózott, teste meglepően rugalmas lett.Kígyó módjára vonaglott, arcáról patakokban ömlött a verejték, görcsös mozdulatai később vad rángatózásba csaptak át, és végül vad tánccá változtak.
Keonka megparancsolt valamit a szellemnek, követelt tőle valamit, és semmiféle ellenvetést nem volt hajlandó meghallgatni.Aztán a szellemidézés hirtelen véget ért. Keonka egy pillanat alatt alatt szabadult meg a szellemétől."


Merre vannak?


A 21.századi embere már nem igényli a sámánok jelenlétét. Gondolhatnánk, hogy a felvilágosultság felszámolta ezt a hitvilágot, amelyben a sámánizmus dominál. De ez, ebben a formában nem igaz, hiszen naponta köszönnek ránk mágusok, győzködve minket személyük, varázslatuk sorsfordító jelentőségéről.
Jelenlétük garancia rá, hogy ez a hitvilág igenis jelen van a mindennapjainkban. A csodaváró lelkiállapot a mai napig él.
És a sámánok is élnek. Talán furcsa, és különcnek tartott emberek, akik naponta megküzdenek a démonjaikkal. Pszichikai labilitásukból adódóan egy egészen különleges világ veszi őket körül. Az átlagostól eltérőek. Mások.





Felhasznált irodalom: A világ legnagyobb sámánjai (2010 Alapítvány)














Tiszaeszlár




Ma ismét terítékre került a tiszaeszlári tisztázatlan haláleset története, amelynek táptalaján évszázadok óta keringő rémtörténetek kaptak újra szárnyra, ahol soha be nem bizonyított tényállítások születtek a zsidóságról.
Több mint száz éve történt a kiskorú cselédlány Solymosi Eszter halála, melynek körülményeit mindmáig homály borítja, nincsenek konkrét tények, csupán találgatások.
Feltételezés az is, hogy a katolikus vallású szolgálólány valamely sérelem, vagy összezördülés kapcsán bánatában egyenest a Tiszának ment és a habok között lelte a halálát. Amikor az anyja keresni kezdte, a faluban elterjedt az a hír, hogy a zsidók rituális gyilkosságának esett áldozatául.
Ez a feltételezés szolgált alapjául a későbbi hírhedt vérvádnak, amelyről Tiszaeszlár elhíresült.
A hosszúra nyúlott per, a történet csűrése, csavarása, bizonyos politikai körök eszközévé tette, és nyilvánvalóan antiszemita célokból, rémtörténetté emelte Solymosi Eszter tragikus halálát.
Íme a történet, amelyben a XXl. században is (túl) sokan hisznek, a tiszaeszlári vérvád megalapozatlan története. Nézzük, mi is történt Tiszaeszláron a tények tükrében.




A vérvád története




1882. április 1-jén a Szabolcs-Szatmár megyei Tiszaeszlár faluban nem tisztázott körülmények között nyoma veszett egy tizennégy év körüli cselédlánynak, Solymosi Eszternek.
Napokig tartó reménytelen kutatás után, szárnyra kapott a rémhír: a kis Esztert a zsidók tüntethették el.
A feltételezésnek a közelgő Húsvét ünnepe adott aktualitást, amikor is a szokásosnál nagyobb volt a zsidó családoknál a jövés-menés, és sok volt a településen feltünedező ismeretlen.
Évszázadok óta suttogták faluhelyen a zsidókról, hogy keresztény szűz vérére van szükségük a húsvéti pászka elkészítéséhez.
A vértől, mint a "lélek lakhelyétől" való tartózkodás ősi tilalmát figyelmen kívül hagyva, készen állt a vérvád, mivel Solymosi Esztert a zsinagóga környékén többen is látták.
Ezekben az években számos határon túlról érkező pletyka számolt be a zsidók "állítólagos bűncselekményeiről".
Így a kislány eltűnése kapcsán is kézenfekvőnek tűnt, miszerint Esztert a zsidók a templomukba csalták, a nyakát elvágták, vérét pedig a pészah megünnepléséhez használták fel. Holttestét valószínűleg elásták valahol.
A történet, bár soha nem nyert bizonyítást, mindmáig (túl)sokak számára elfogadott tény.
A zsidóságra nézve napjainkban is negatív felhangú a történet, amelyben nem kap kellő hangsúlyt a tény, hogy Tiszaeszlár esetében, egy felmerülő vádról volt szó, amely az évekig tartó perek alatt sem nyert bizonyítást, így a történet megalapozottsága is nagyban megkérdőjelezhető, nem kezelhető megtörtént esetként.
Sokan mégis az igazságszolgáltatás erkölcsi megsemmisülésének, abszolút kudarcának tekintik az ügyet.
Így történhetett meg, hogy az idők folyamán Tiszaeszlár az antiszemitizmus zarándokhelyévé vált.




A vád és a politika




Magasabb hatalmi köröknek is kapóra jött az eset, hiszen a gyűlöletkeltés már nem számított új keletűnek a magyar lakosság körében, minden felmerülő rejtélyes bűncselekménnyel a zsidóságot volt szokás megvádolni.
Istóczy Győző és a tiszaeszlári Onódy Géza országgyűlési képviselők a Parlamentben nagypolitikai szintre emelték a vérvádat. Bary József, az ügy vizsgálóbírója vezetésével megindult a körültekintő, és alapos nyomozás, amit politikai körökből is széles körben támogattak.
Tanúk sokaságát hallgatták ki, akik gyakran egymásnak teljesen ellentmondó vallomásokat tettek, amelyeket térben és időben csak igen nagy nehézségek árán sikerült beleilleszteni a történetbe.
Zsidók tucatjait vetették börtönbe a vizsgálat során. Júl. 29.-én vádat emelt az ügyészség: Schwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Herman ellen gyilkosság miatt; Scharf József, Jünger Adolf, Braun Ábrahám, Lusztig Sámuel, Weiszstein Lázár és Taub Emánuel ellen gyilkosságban való bűnrészesség miatt; Vogel Anzelm, Smilovits Jakab, Herskó Dávid, Grosz Márton és Klein Ignác ellen bűnpártolás és a holttest elrejtése miatt.

Kossuth Lajos száműzetéséből nyilatkozott. Tiltakozásának adott hangot, és középkori előítéletnek, Magyarország gyalázatának, a civilizációhoz méltatlannak nevezi az egész vérvád-ügyet.
Azonban Kossuth ezen felháborodása szöges ellentétben állott az akkori képviselőház előítéletével.
Kezdetét vette a PER.




Scharf Móric vallomása




Az ügyben meghallgatott gyermekkorú tanú, a tizenhárom éves Scharf Móricz beismerő vallomása még inkább összekuszálta az amúgy is ellentmondásos történet szálait. Első vallomásában állította, hogy hallomásból sem tud az eseményekről.
Még ezen az estén a gyereket Recsky csendőrbiztos az otthonába vitte, és egy Péczely nevű írnokra bízta, aki gyilkosság miatt tizenkét évig fegyházban ült.
Nem ismeretes, miféle eszközök alkalmazásával vette rá Móricot a beismerő, és a zsidóságra nézve terhelő vallomás megtételére. Mindenesetre a gyerek új vallomást tett.
Tanúvallomást tett még Móric testvére, Scharf József hitközségi alkalmazott Sámuel nevű kisfia is.
Elmondása szerint ő és a bátyja segédkeztek a lány vérének a kifolyatásánál.
Sámuel ebben az időpontban alig múlt el öt éves.
A nagyobbik fiú, Scharf Móric eleinte tagadta, hogy valamit látott volna, végül zavaros, és ellentmondásos vallomást tett, miszerint atyja a lányt, a szombati istentisztelet után, a házukba csalta, arra kérve helyezzen át egy gyertyát, mivel szombat lévén ez a számára tiltva van.
Ekkor egy házukban időző zsidó koldus Wollner Herman, a templomba hurcolta a lányt, ruháitól megfosztotta, és a házukban tartózkodó három sakter (metsző, a zsidóságnál mészáros) Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Schwarz Salamon segédletével elvágták a nyakát, és a vérét összegyűjtötték egy edényben.
Ezután a holttestet felöltöztették, rongyokba bugyolálták vérző nyakát Lustig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Jünger Adolf jelenlétében.
Mindezeket állítása szerint, Móric a zsinagóga kulcslyukán keresztül látta.
A későbbi helyszíni szemle során beigazolódott, hogy a kulcslyukon keresztül sem Móric, sem más nem láthatott semmit.
Miután Móric szüleire terhelő vallomást tett, és azokat bebörtönözték, gyámság alá került. Nem ismert, milyen hatások alatt tette meg ellentmondó vallomását, bár életrajzi írásában később említést tesz kényszerítésről.




A fordulat




Ekkor váratlan esemény döntötte romba a nagy gonddal felépített vádat. Június 16-án egy lány holtteste vetődött partra.
Ruházata megfelelt Solymosi Eszterének, és magán viselte különös ismertetőjegyeit is. A csuklóján, kendőbe csomagolva megtalálták azt a festéket, amelyet eltűnése napján, a boltban vásárolt.
Vágásnyom azonban sem a nyakán, sem más testrészén nem volt található, így a vérvád történetébe sehogyan sem illett bele a sértetlen halott.
Jó páran már a börtönben ültek, így a vád hívei a történet megváltoztatására kényszerültek, kétségbe vonva a holttest azonosítását.
Minthogy a vizsgálóbíró is ezt az eredményt túl kedvezőnek találta a zsidóságra nézve, így vidéki orvosszakértőkkel vizsgáltatta meg a halottat, akik 18-20 év körülinek találták az életkorát.
A feltételezett történet a következők szerint bonyolódott.
Bizonyára a zsidók ártatlanságuk védelmében, egy női holttestet kerítettek, és Solymosi Eszter ruhájába öltöztették.
Azután tutajosokat fogadtak fel, akik a tutaj aljára kötözve leúsztatták a testet a Tiszán, hogy később a köteleket eloldozván, a víz a partra sodorja a holttestet, mint a zsidók ártatlanságának a bizonyítékát.
Hosszú hónapok teltek el új nyom és tanúk felkutatásával, jelentős eredmény nélkül. A bebörtönzöttek sora most már a tutajosokkal is bővült.
A zsidók ekkor az országgyűlési képviselő, író, újságíró, és ügyvéd Eötvös Károlyt kérték fel képviseletükre.
Eötvös Károly megszervezte a védőcsoportot. Védők voltak: Eötvös Károly országgyűlési Képviselő, Friedmann Bernát, Funták Sándor és Székely Miksa fővárosi és Heumann Ignác nyíregyházai ügyvédek.
Szakértőkkel konzultált, majd 1883.július-augusztusában sikeresen védte meg a nyíregyházi végtárgyaláson az eszlári zsidóságot. Elmondása szerint, ez volt a könnyebb feladat. Nehezebb, hogy a zsidóság elleni gyűlölködést, a vérvád elterjedését ki lehessen törölni a közgondolkodásból.




Az ítélet




1883 jún. 17. -én volt a nyíregyházai törvényszék előtt Kornis József elnökletével, a nagy per utolsó felvonása. Szeyffert Ede államügyész képviselte a vádat. Solymosi Eszter anyját egy Szalay nevű ügyvéd.
A vád jogi alapja egyedül a gyermekkorú Scharf Móric ismeretlen körülmények között keletkezett vallomása volt.
A vádakat állító gyermek vallomásai nyilvánvalóan ellentmondók voltak, s a helyszíni terepszemle be is igazolta azok tarthatatlanságát.
Eötvös Károly és Friedmann Bernát védőbeszédei után a bíróság aug. 8-án egyhangúlag felmentette a vádlottakat. Solymosi Eszter anyjának ügyvédje fellebbezett az ítélet ellen, de a felsőbb bíróság indítványát elutasította.
A felmentés után Scharf József Pestre költözött fiával Móriccal, aki állítása szerint kényszer alatt tanúskodott hamisan apja és a zsidóság ellen.
Scharf Móric később Amsterdamba költözött, ahol gyémántköszörűsként élt, támogatta szüleit, aztán ő maga is családot alapított. 1924.-ben halt meg.




Antiszemita megmozdulások




A felmentő ítéletet sokan nem tudták elfogadni. Hírét követően országszerte antiszemita zavargások törtek ki.
Általánossá vált országszerte a zsinagógák, boltok megrongálása, szinte mindennapos eseménynek számítottak a gyújtogatások, a hangos tüntetések.
A vérvádban hívők fennen hirdették, hogy a zsidók lefizették a bírókat és tanúkat.
Az ügyvéd Eötvös Károlytól, aki a per előtt az egyik legnépszerűbb magyar politikus volt, hívei elfordultak, zsidóbarátnak, zsidó bérencnek titulálták, összejátszással vádolták, és soha többé nem választották meg képviselőnek.
Istóczy Győző és Onódy Géza szervezésében megalakult a Magyar Antiszemita Párt, amely a Parlamentben is szerzett mandátumot, így a döntéshozatalban is képviseltette magát. Világméretűvé dagadt a botrány. Bécsből, Párizsból, és Londonból is érkeztek újságírók, tájékoztatva a nemzetközi közvéleményt az eseményekről, így a per és folyományai ismertté váltak az egész világon.
Sokan ma is Magyarországon, csak annyit "tudnak" az esetről, hogy valamikor Tiszaeszláron eltűnt egy kislány. Állítólag a zsidók áldozata lett, "mert kellett nekik a vére".
Hazánkban a vérvádban még napjainkban is sokan hisznek.
Az antiszemitizmus éledése újra és újra előhívja a múlt sötét kísérteteit, ám a történet pontos megismerése nélkül, még találgatni is hiábavaló. Solymosi Eszter halálának körülményei ma is tisztázásra várnak.
Az események megismerése után, ránk, az utókorra hárul a történések továbbgondolása, vélemény kialakítása, mi is történhetett Tiszaeszláron?.









forrás:internet











Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!